A legtöbben ismerjük azt az érzést, amikor nagyon szeretnénk elérni, vagy befejezni valamit, azonban mindig van valami kifogás arra, hogy éppen miért nem tudunk az adott problémával foglalkozni.
Vegyük például, hogy meg szeretnénk tanulni egy idegen nyelvet. Ma már minden információ és eszköz a rendelkezésünkre áll az internet világában, nekünk csak igénybe kellene vennünk ezeket. A nyelvvizsga egyre közeledik, azonban amikor éppen nekiállnánk tanulni, mindig találunk valami érdekesebb elfoglaltságot, vagy valamit, amit “muszáj” befejezni, így későbbre halasztjuk a cselekvést.
Sokan ismerik és szeretik a TED talkokat, amelyek során különböző, mindennapi témákról tartanak beszélgetéseket.
Erről a témáról is láttam egy videót, amit itt találsz magyar felirattal, mindenképp nézd meg, szerintem nagyon érdekes.
Tim Urban saját bevallása szerint is halogató, azonban ennek ellenére mindig is szeretett volna sikeres lenni. Egy könnyen érthető és vicces metaforával magyarázza el, mi játszódik le a fejünkben, amikor halogatjuk a teendőinket: szerinte három fő szerep létezik a fejünkben. A tudatos, racionális, döntéshozó énünk; a hedonista, élvezeteket hajtó, komolytalan énünk és a “pánikszörny”.
Eleinte csak két szereplő tűnik fel, a racionalista énünk és a hedonista énünk. Képzeld el, hogy egy járművet vezetsz, és a racionalista éned fogja a kormányt, eldöntve, hogy neki kéne állni tanulni a nyelvvizsgára. Ekkor feltűnik a bulis én, aki félrerántja a kormányt és azt mondja, hogy “de az előbb pont arra gondoltam, hogy éhes vagyok, és mintha maradt volna egy kis spagetti tegnapról”, úgyhogy kimész a konyhába és eszel. Ezután folyamatosan más és más kifogásokat találsz, amíg azon kapod magad, hogy két nap múlva itt van a nyelvvizsga.
Ekkor tűnik fel a pánikszörny, aki a legtöbb esetben elfeledteti veled az élvezeteket, és semmi másra nem tudsz figyelni, csak, hogy elkészülj a határidőre. Ez gyakran sikerül is, azonban sok esetben nem feltétlenül olyan minőségben, ahogy azt eltervezted. Ennek ellenére, a nagyobb probléma nem itt rejlik – mi van, ha nem nyelvvizsgázni szeretnél, csak megtanulni egy nyelvet? Akkor hol a határidő? És ha nincs határidő, mikor tűnik fel a pánikszörny, hogy elkezdj cselekedni? Valószínűleg soha. Ez történik a legtöbb tervünkkel, amit mindig csak halogatunk – soha nem valósítjuk meg. Pedig milyen régóta szeretném már ledobni azt a pár kiló felesleget, megtanulni használni a Photoshopot, vagy csak beleásni magam egy-egy témába…
