„Amikor fiatal vagy, azt hallod, hogy nincs tapasztalatod ahhoz, hogy valamit csinálj, hogy sokan vannak, akik több tapasztalattal rendelkeznek. Én 19 voltam, amikor a Facebookot elkezdtem” – Mark Zuckerberg
Mark egy tökéletes példa erre. De ott van például Evan Spiegel 23 évesen utasította el a 3 milliárd dolláros csekket, amikor a Facebook meg akarta venni a Snapchatet. Steve Jobs pedig 21 éves volt, amikor aláírták az Apple alapító iratait. Ezek után tedd fel újra a kérdést: Mi számít túl fiatalnak?
A vállalkozásunk sikeressége nem attól függ, hogy hány évesek vagyunk.
Sőt, előnyünkké kovácsolhatjuk a fiatalságunkat a vállalkozói életben. Még az első egyetemi évemben egy előadáson volt egy vendégelőadó, akinek a szavai nagyon megmaradtak. Azt mondta, hogy azért is érdemes még fiatalon elkezdeni vállalkozni, mert akkor még nem eshetünk olyan nagyot. Hogy ebből én mit vontam le? Egy általánosított példán keresztül bemutatom.
Vegyünk egy átlagos, heti 40 órában dolgozó embert, aki az évek során szépen építgeti karrierjét, életét. Ahogy lép előre úgy nő a fizetése, amivel együtt a kiadásai is, mivel a megkeresett pénzét szeretné kis szórakozásra, lakásra, kocsira és hasonló dolgokra költeni. Tegyük fel, hogy ez az ember megkeres 500 ezer forintot egy hónapban, amihez egy kényelmes, magasabb színvonalú, 400 ezer forint kiadású életet alakított ki, ami azt jelenti, hogy a maradék 100 ezer forintját szépen félreteszi nyaralásra, újabb célokra, vagy esetleg befekteti. Vajon ő meg merné kockáztatni, hogy lemond a biztos félmilliós fizetéséről, azért, hogy megnyissa a saját kis üzletét? Be merné vállalni, hogy hónapokig még nem érné el akár csak a 100 ezer forint profitot? „Eldobná” az előző életszínvonalát, hogy a költségeit csökkentse?
Mivel még nem láttam egy olyan szelfit sem, amin valaki őszintén mosolyogna és alá azt írta volna, hogy „Volt egy tök menő lakásom, de eladtam és most egy ilyen másfél szobás albérletben lakom, hogy ne költsek annyit”, gondolom nem sok olyan van, aki az előző kérdésekre igennel válaszolt volna.
Félünk visszalépni. Nem akarunk lemondani a keményen megszerzett dolgainkról, hiába lenne csak ideiglenes állapot, ha kockáztatni kell a már meglévő vagyonunkat, sokkal kevésbé vagyunk hajlandóak megtenni azokat a lépéseket, amivel nagyobbat nyerhetünk.
Most vegyünk egy olyan valakit, aki a fejlődő karrierjéből nyert erőforrásokat magába, majd a saját vállalkozásába forgatja. Lehet, sőt elég valószínű, hogy az első néhány alkalommal elbukik, de tanul belőle, és legközelebb nem követi el azokat a hibákat. Ez az ember sokkal hajlandóbb kockáztatni, hiszen, ha bukik, akkor sem esik vissza sokat, mert addig is minimális szinten élt, amit nyilván egyszerűbb, amikor még nincsenek olyan kötelességek, mint lakás-, autó-, családfenntartás. Amikor viszont bejön a dolog, akkor a jutalom sokszoros lehet. Ráadásul már az nagy nyereménynek számít, hogy azt csinálja, amit szeret. Én inkább keresnék tizedannyit miközben élvezem azt, amit csinálok, minthogy milliomos legyek, de az életem nagy részét (és a heti 40 óra szerintem igenis annak számít) olyannal töltsem, amit nem szeretek 110%-ig.
Sokan vannak, akik félnek, hogy elpazarolnak éveket az életükből, ha nem működik a vállalkozás.
Egyébként pedig a fentebb felsorolt személyek mára sokkal könnyebbé tették a fiatal vállalkozók életét. Ők példát mutatnak és a például a befektetők, lehetséges üzleti partnerek is komolyan veszik a fiatalokat. Ha pedig valaki azért nem akar szóba állni veled, mert túl fiatal vagy, akkor hanyagold is. Általában, aki ilyen szinten diszkriminatív, azzal nehezebb lenne az együttműködés is. Ne akarj olyannak eladni, akinek nem lehet. Van rengeteg másik lehetőség, ne ragadj le, csak lépj tovább.
