Van egy biztonságosabb út, még akkor is, ha annyira nem szeretjük.
Sokszor elhitetjük magunkkal, hogy egy út jobb választás, mert egyszerűbb és biztonságosabb, inkább kiegyezünk egy kisebb jutalommal a végén, pedig, ha kicsit többet kockáztatnánk, sokkal nagyobbat nyerhetünk. Inkább csinálunk olyat, amit nem annyira szeretünk, hogy cserébe ne kelljen nehéz döntéseket hoznunk. Ez a választás lehet, hogy rövid távon jobbnak tűnik, viszont ne feledjük, hogy az ilyen fajta elhatározások hosszú távra szólnak.
Ha csak azért választjuk a „biztos”munkát, mert azzal tudjuk rövid távon megkeresni a legtöbb pénzt, és nem azért, mert 100%-ig hiszünk benne, és szeretjük csinálni, akkor hamar elérhetjük az adott területen a saját plafonunkat, mert nem vagyunk hajlandóak tovább fejlődni és az energiánkat, időnket erre fordítani, mert pazarlásnak érezzük, de nem léphetünk ki, mert a költségeink a bevételeinkkel párhuzamosan növekedtek, majd később nagy valószínűséggel jön a megbánás, hogy nem léptünk és vállaltuk a kockázatot, amikor még nem voltak akkora kötelességeink, mint a lakás-, autó- és családfenntartás.
Vajon tényleg biztos az az út, amit mi annak gondolunk? Sosem lehet tudni, hogy a biztosnak vélt munkánk mikor szűnik meg egy iparági tényező miatt. Nem garantálja senki, hogy a multicég a nyugdíjadig abban a városban vagy országban marad. Ha viszont váltani kell, akkor a legtöbb esetben nem egyik napról a másikra megy a dolog, nem biztos, hogy ugyanolyan feltételekkel tudsz továbbállni.
Az életben semmi sem garantált.
Ha nem szereted igazán a munkádat, az egészséged is rámehet. Ha szerencsések vagyunk, akkor csak hallottunk olyan esetekről, hogy valaki stresszes vagy depressziós lett, aminek az oka a munkára vezethető vissza. A 8 órás munkaidő a napunk harmadát veszi el, ami egy elég jelentős arány, arról nem beszélve, hogy ehhez még hozzájön az utazás, a készülődés, ráadásul ez általában a leghatékonyabb időszakunkban van, így a maradék időnkben már nem sok energiánk marad. Tényleg olyannal szeretnénk tölteni az életünk jelentős részét, ami nem tesz minket boldoggá?
A biztonságos út nem fog késztetni arra, hogy több lábon állj. Sokkal inkább állnak hozzá úgy az emberek, hogy ha van egy nyerő stratégiájuk, akkor all-in mennek. Képzeljük el, hogy van egy nyomtatónk, amiből jön a pénzünk. Elég jön ahhoz, hogy jól éljünk, ezért nem spórolunk össze és fektetünk újabb nyomtatóba. Na de mi van akkor, ha elromlik az egyetlen nyomtatónk? A kockázatvállalás és a vállalkozói lét megtanít arra, hogy ami ma működik, az holnap nem biztos, hogy fog, ezért muszáj több alternatív csatornát keresni, ahonnan plusz erőforráshoz juthatunk. Azt mondják, hogy egy átlagos milliomosnak 7 bevételi forrása van, így ha egy, kettő vagy akár három rosszul teljesít, vagy megszűnik, még mindig ott van a többi, amivel kényelmesen és biztonságosan tud újraszerveződni.
Ha ezeket végig gondoljuk, akkor már valószínűleg máshogy tekintünk arra a kérdésre, hogy hajlandóak vagyunk-e beáldozni az erőforrásaink egy részét és bevállalni egy kis kockázatot, hogy azt csinálhassuk, amit igazán szeretünk, és ezzel akár nagyobbat is nyerhessünk.
A következő cikkünkben a “TÖKÉLETES PILLANATRA VÁROK” problémát járjuk körbe. Megnézzük hogy ez hogyan befolyásolja álmaink megvalósítását, vagy akár a saját vállalkozásunk megalapítását. Ezt fejtem ki és saját példákat hozva bemutatom, véleményezem és tippeket adok, hogy hogyan lépjünk túl rajta, hogyan oldjuk meg a problémát.
Látogass el oldalunkra holnap is, hogy megtudd mik a legfőbb visszatartó okok, ami miatt nem valósítod meg a céljaidat.
